LEPOTYOG tárgyatlan ige (
bizalmas,
tréfás,
hangutánzó)
<Magasabb helyről> alacsonyabb helyre potyog.
A körte lepotyog a fáról; a könyvek lepotyognak a polcról. A lovasok egymás után potyogtak le a lovakról. □ Ilyen cudar hideg éjszakán a verebek egymás után potyognak le a fákról, s hajnalban a szemetes söpri össze őket. (Kosztolányi Dezső) || a. (
régies,
irodalmi nyelvben) Lecsorog, lehull. □ Nem látod, mint potyog | hazádfiának orcáján le könnye? (Katona József) || b. (
ritka) Leesik, lepottyan. □ Kisfiam
vigyázz a szekérre, hogy le ne potyogjon valami. (Vörösmarty Mihály)
- lepotyogás; lepotyogó; lepotyogott.