LÉTALAP [t-a] főnév (
sajtónyelvi)
Alapvető tényező, amely vminek a létezéséhez, fennállásához v. érvényességéhez elengedhetetlenül szükséges.
Anyagi létalap; megteremti vminek a létalapját. A társadalom létalapja a munka. E betegségben a szervezet létalapja rendült meg. A mozgalmat létalapjában veszélyeztette a támadás. || a. Vkinek a megélhetéséhez szükséges legelemibb anyagi feltétel; létminimum.
Legalább a létalapot sikerült biztosítania. Nem veszik el a létalapját. A sziget lakóit megfosztották a létalapjuktól. || b.
Vkinek erkölcsi létalapja: az a feltétel, amelynél fogva vki a társadalom erkölcsi megítélése szerint működhet, tevékenykedhet, ill. van erkölcsi hitele.