Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

LESZÓL ige
  • 1. tárgyatlan Vmely lent(ebb) levő helyre, ill. ott levő személynek, állatnak szól. Leszól vkinek az emeletről. Szólj le a házfelügyelőnek. □ Szőke piros arcát Jodovna lehajtá | S leszólt neki halkan a néma sötétbe. (Arany János) Mi a baj? – szólott le férfias, csengő hangon. (Mikszáth Kálmán) Szűcs András csak a kutyájára tekintett és csakúgy halkan leszólt neki félvállról: – Nézd mán: amarra a … (Gárdonyi Géza) || a. tárgyatlan Leszól vkinek vhová: <vmely központi helyről v. a fővárosból telefonon> alárendelt helyen v. vidéken levő személlyel röviden közöl vmit. Leszóltak az igazgatóságtól, hogy menjen fel a könyvelő. Telefonon leszólt Pécsre a rokonoknak, hogy másnap érkezik.
  • 2. tárgyas (rosszalló) Leszól vkit, vmit: lekicsinylő, ócsárló véleményt mond vkiről, vmiről. Nagyon leszólta a kalapodat. Kár úgy leszólni azt a lányt. □ Jól leszólta … volt menyasszonyát. (Jókai Mór) Édesdeden leszólták rendre azokat, akiket a temetésen láttak. (Mikszáth Kálmán)
  • leszólás; leszólható; leszóló; leszólt.