LESZÉDÜL tárgyatlan ige
Elszédülve, megszédülve leesik vhonnan vhová.
Leszédül az állványról, a hídról; majd leszédül a székről: <meglepetésében, bámulatában> nem tud hová lenni.
A kötéltáncos elvesztette egyensúlyát, és leszédült a porondra. || a. (
irodalmi nyelvben) (határozói vonzat nélkül) Elszédülve összeesik, lerogy. □ Homályosan látott a szép napvilágnál,
Csak kicsibe mult el, hogy le nem szédűle. (Arany János) A híres nagy ivó pap
egy
nagy ebéden leszédült, és többet egyet se szólt. (Tolnai Lajos) || b. (
bizalmas,
túlzó)
Majd leszédül vmitől: rendkívüli mértékben hat rá vmi, szinte rosszul lesz, elszédül tőle.
Majd leszédültem a bűztől. Majd leszédültünk a nevetéstől, a röhögéstől.
- leszédülés; leszédülő; leszédült.