LESZÁMÍTOL [í v. i] tárgyas ige -t, -jon (
bankszakma,
kereskedelem)
<Főként bank váltót v. követelést> lejárata előtt, az esedékességig számított kamat levonásával megvásárol, kifizet; diszkontál.
Öt százalékkal számítolták le a váltót. || a. (
átvitt értelemben) □ Kártyázik s amikor fogytán az aranya, egy új költeménye kéziratát hajítja oda a bankárnak, s az a kéziratot örömmel számítolja le. (Kosztolányi Dezső)
- leszámítolható; leszámítolt; leszámítoltat.