Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

LÁDAFIA főnév (régies írva: láda fia is) (népies, régies) A láda rövidebb belső oldalán, felül vízszintesen fölszerelt, rendsz. csuklós fedelű kis rekesz, amelyben apróbb dolgokat, főleg pénzt és értéktárgya(ka)t szokás tartani. □ Hamar kivette a kést a ládafiából, s a zsebébe tette. (Móricz Zsigmond) || a. (átvitt értelemben, népies) Az a hely, ahol a pénzt tartják. Üres a ládafia: nincs pénz; van v. akad a ládafiában: van pénz. □ Ejnye mi az istennyila! | Üres már a láda fia? (Petőfi Sándor) Annyi a gazdagsága, kincse, hogy a burkus király ládafiának sem válnék szégyenére. (Mikszáth Kálmán) Az asszony habozva áll még egy percet a szoba közepén, aztán mégis csak belenyúl a ládafiába. (Gárdonyi Géza)