LESÚJTÓ melléknév -n v. -an, -bb
Olyan, aki, ami lesújt (14) vhová, vkire, vmire, ill. vkit, vmit. Az ártatlanokra lesújtó végzet; a városra lesújtó villám; a támadóra lesújtó ököl. □ A lesújtó acél alatt szikrát hánytak a gyémántok. (Jókai Mór) Ha most
mindnyájukat agyonütné egy lesújtó villám, ó be jót tenne mindannyiukkal
(Móricz Zsigmond) || a. (átvitt értelemben) Megrendítő, nagyon szomorú; olyan, ami lesújt (4) vkit. Lesújtó esemény, hír. □ "Telegdi |
harcba ment, Azonban otthon más ölel helyette
" Nem volt-e ez lesujtó hír nekem? (Vörösmarty Mihály) Fertőy azzal a lesújtó hírrel lepte meg az asszonyságokat, hogy most már bizonyost mondhat Zeleji Róbert halála felől. (Jókai Mór) || b. (átvitt értelemben) Olyan <megnyilatkozás, viselkedés>, amely vkit lenéz, lekicsinyel; megvető, lebecsülő. Lesújtó pillantás, tekintet, vélemény; lesújtóan vélekedik vmiről. □ Ily lesújtó ítélet ellenében
mit tegyen? (Arany János) A borbély
lesújtó pillantást vetett az egykedvű "Szerkesztő" felé. (Krúdy Gyula) || c. (átvitt értelemben) Kellemetlen hangulatot keltő <jelenség, tényállás>. □ Tóthné
a
csomagokon jártatván tekintetét, lesújtó fölfedezést tett. (Mikszáth Kálmán) || d. (átvitt értelemben) Kiábrándítóan, elkedvetlenítően gyenge, csekély, elégtelen. Lesújtó eredmény.