LESTRAPÁL [e-s] tárgyas ige (
bizalmas)
<Személyt, állatot> túlzott igénybevétellel elcsigáz, elnyű; egészségileg megvisel, leront.
Lestrapálja magát. A hajszában lestrapálták a lovakat. Szegény asszony, nagyon le van strapálva. || a. <Főleg ruhaneműt> állandó használattal erősen elkoptat, elnyű.
Nagyon lestrapálta a téli kabátját.
- lestrapálás; lestrapáló; lestrapált.