LES [2] [e] főnév -t, -ek, -e [ë, e]
- 1. Általában olyan hely, helyzet, ahol, amelyben ember, állat elrejtőzve, lopva, titokban megfigyel, les [1], vár vkit, vmit. Lesbe áll vhol, vhová; lesbe állít vkit; lesben áll, ül; lesben vár vkire v. vkit; lesből megtámad vkit; lest → áll. □ Hasztalan ül Kádas lesben ólálkodva. (Arany János) || a. (vadászat) A vadászatnak az a módja, ahogyan a vadász rejtekhelyen várja a vadnak lőtávolságra közeledését. Lesen van; lesre megy. □ A vadász ül hosszu méla lesben, Vár felajzott nyilra gyors vadat. (Vörösmarty Mihály) Micsoda hajtások estek akkor a réteken, micsoda lesek a lápokon
(Babits Mihály) || b. (vadászat) A vadász számára készített leshely; lesállás. Magas les: magas állványra ácsolt, létrával megközelíthető kis fülke, amelyben a vadász nagyvadra les. Magas lesből lőtt egy hatalmas szarvast. || c. (régies) Lest hány, vet: a) rejtett, álcázott csapdát, hálót, kelepcét készít v. helyez el, hogy vmely állatot megfogjon; b) (átvitt értelemben) alattomos támadást készít elő vki ellen, álnoksággal, csellel hatalmába kerít vkit. □ Mily durva bánás egy nemes lovaggal: Utána zsiványkép lest hányni bokorbul, Hát megől ráütni s rabbá tenni orvul. (Arany János)
- 2. Rejtett hely, ahol a csapat v. egyes katonák elrejtőznek, hogy az ellenségen váratlanul rajtaüthessenek; lesállás. Lesben várta az ellenséges járőrt. Lesből támadták meg őket. A csapat kirohant a lesből. □ Az útaknak lese Kemény harcok helye, Tanuló oskolájok;
az
Ifjú vitézeknek Dicséretes serege! (Babits Mihály) Megkerülni az ellenség hadállását és lesbe állni: ez kipróbált kuruc taktika volt. (Jókai Mór)
- 3. (sport) Lesállás (3). Lesen van. A csatárok lesre futnak. A bíró lefújta a lest. A támadás lesen akadt el.
- Szóösszetétel(ek): lesgól; leshatár; leshelyzet; leskunyhó; lesszabály; lestaktika.