LEPUFFANT tárgyas ige (
bizalmas,
hangutánzó)
<Könnyedén, fölényesen v. egykedvűen, embertelen kegyetlenséggel> egyszeri lövéssel leterít, lelő.
Lepuffantotta a kóbor kutyát, a háztetőn mászkáló macskát. Haragosát megleste és lepuffantotta. □ Éccaka kijövök a puskával, s ahol mozgó alakot látok, lepuffantom. (Móricz Zsigmond) Talán valami könnyűt adjon, valami detektívtörténetet
Amelyikben félóránként lepuffantanak egy embert. (Nagy Lajos)
- lepuffantás; lepuffantó; lepuffantott.