LELKIERŐ főnév
Vkinek vmely cél következetes megvalósítására, az akadályok leküzdésére, kül. vmely szenvedés elviselésére képesítő belső ereje, szilárdsága. (
bizalmas)
Nincs hozzá lelkiereje: nem bírja rászánni magát <, hogy megtegye>.
Nagy lelkierő kell ahhoz, hogy leszokjék az italról. Nagy lelkierőre vall, hogy leplezni tudta fájdalmát. Ekkora lelkierőt tudott tanúsítani. □ Miért ne lehetne a leányt saját lelkierejével megösmertetni, hogy
életének értelmiségével is kormányosa lehessen
? (Vas Gereben) A gyónással még mindig késlekedtem, nem volt lelkierőm felvilágosítani a hercegnőt. (Krúdy Gyula)