LETARTÓZTATÁS főnév -t, -ok, -a
A letartóztat (1) igével kifejezett cselekvés, ill. hatósági eljárás; az a cselekvés, hogy vkit letartóztatnak.
A gyanúsított, a tetten ért személy letartóztatása. Letartóztatása elől megszökött. A bíróság elrendelte a sikkasztó letartóztatását. || a. (
jogtudomány) A letartóztatott személynek személyes szabadságától megfosztott v. abban korlátozott állapota, helyzete.
Letartóztatásba helyez vkit: letartóztatja.
Előzetes letartóztatásba vették. Letartóztatásban van. □ A vizsgálóbíró
tisztázni igyekezett a házmesterék szereplését. Ezeket a rendőrség "előzetes letartóztatásba helyezte". (Kosztolányi Dezső) || b. (
jogtudomány) Ennek időtartama.
Az előzetes letartóztatást beleszámítják a börtönbüntetésbe.