LEPKE [e-e] főnév lepkét, lepkéje [e-e]
Nektárral, virágok nedvével táplálkozó, átalakulással fejlődő, karcsú repülő rovar; két pár jellegzetes, hártyaszerű, pikkelyes hímporral fedett szárnya testéhez képest rendsz. igen nagy és többnyire színes, rajzos; pille, pillangó. →
Búcsújáró lepke; → éjjeli lepke; → fecskefarkú lepke; → gyapjas lepke; → halálfejes lepke; nappali, szürkületi lepke; tarka lepke; lepkét fog, gyűjt, kerget. □ Néked is szép rózsaszálam,
Kedvesebb kezd lenni nálam Egy enyelgő lepke már. (Csokonai Vitéz Mihály) Pajkos lepkék iregnek-forognak, kergetőznek a napfényben. (Mikszáth Kálmán) Néha olyan jól élt, hogy virágokat szedett, meg lepkét kergetett. (Gelléri Andor Endre) || a. (
állattan)
Lepkék: az ilyen rovarokat magában foglaló rend (Lepidoptera).
- Szóösszetétel(ek): 1. lepkefészek; lepkegyűjtő; lepkeláb; lepkeraj; lepkeszárny; lepketermészet; 2. bagolylepke; citromlepke; galagonyalepke; káposztalepke; selyemlepke; szövőlepke.
- lepkés.