LAKOSZTÁLY [k-o] főnév
<Főleg kastélyban, nagyobb szállóban> több, szépen berendezett helyiségből álló épületrész, amely rendsz. vmely előkelő személy v. család (és személyzete) lakásául szolgál.
Fényűző lakosztály. A követ háromszobás lakosztályt nyittatott magának. □ A főapát
az ebédlő melletti túlsó lakosztályban szállásolt. (Jókai Mór) A hajó zsúfolva van, szeretnék a kétszobás lakosztályt olyan anyák számára berendezni, akik gyerekekkel utaznak. (Hunyady Sándor) || a. (
régies) Több helyiségből álló lakás (2), vmely háznak egy része. □ Egy előszoba, melyben inasa lakik, egy dolgozószoba és egy hálókamra képezik lakosztályát. (Jókai Mór) Végy szállást nálunk, van éppen egy neked való csinos lakosztályunk külön kijárattal. (Tolnai Lajos)