LÉP [2] főnév -et, -e [e, e] (
bonctan)
A hasüreg bal felső sarkában, közvetlenül a rekeszizom alatt fekvő, hosszúkás alakú, szivacsos szerkezetű, vérképző szerv; felszínét erős rostos tok fedi. (
átvitt értelemben,
ritka)
Megszakad a lépe: megpukkad, meghal (dühében, irigységében). □ Irígység miatt megszakad a lépe. (Arany János) || a. A testnek az a külső tája, ahol belül ez a szerv fekszik. □ Ha kételkednél, hogy mindez [, amit tapasztalsz,] való, Lépen bök egy rúd, feltaszít a ló. (Arany János)
- Szóösszetétel(ek): lépbaj; lépbetegség.