LENYISSZANT tárgyas ige lenyisszent (
hangutánzó)
Egyetlen, hirtelen, könnyed mozdulattal s rendsz. könnyebb vágó, nyíró eszközt használva szándékosan v. véletlenül levág vmit.
Lenyisszantotta a fürtjeit, az ujját, a fülét. □ Most vezetik Cinnát a vesztőhelyre. Egyszerű fehér szoknya van rajta, melyet
betakar a kibontott hosszú haja. Hanem iszen mindjárt segít arról
a borbély, ki fürgén ugrott ollójával az elítélthez, s lenyisszantotta. (Mikszáth Kálmán) A derék pirossipkások
handzsárral lenyisszantották a rabló fejét. (Tömörkény István)
- lenyisszantás; lenyisszantó; lenyisszantott.