LENGET [e-e v. ë-e] tárgyas ige -tem, -ett [e, ë], ..essen [e-ë]
Lenget vmit: előidézi, okozza, hogy vmi, rendsz. vmely könnyű szövet v. finom, vékony szálú anyag lengjen.
Kendőjét lengeti; zászlót lenget; a szél lengeti a fűszálakat, a leveleket. □ Kezében a szent zászlót lengeti. (Madách Imre) Csak a szellő
lengeti olykor a haját, meg a mellére omló fehér szakállát. (Gárdonyi Géza) Azt várta, hogy zsebkendőjüket lengetve üdvözlik őt. (Kosztolányi Dezső)
- Igekötős igék: kilenget; meglenget.
- lengetés; lengetett; lengető.