LEDÖNGÖL tárgyas ige
<Földet v. földszerű anyagot> döngölve bizonyos mértékig v. egészen összetömörít, szilárddá v. egyenletessé ver.
Ledöngöli az utat, a földes szoba padlóját. □ Ott táncoltunk az egész gyereksereg az udvaron. Sárga homok volt oda hordva, és keményre le kellett döngölni, s ezt a mi talpacskáink végezték. (Móricz Zsigmond)
- ledöngölés; ledöngöletlen; ledöngölő; ledöngölt; ledöngöltet.