Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
LENGESÉG [e-e v. ë-e] főnév -et, -e [ë, e] (csak egyes számban)
1. (irodalmi nyelvben) A lenge (13) melléknévvel kifejezett tulajdonság; hajlékonyság, könnyedség. Bájos, csodálatos, elbűvölő lengeség. □ Pipiske, nem vagy rút, De, gyöngyöm, nincs eszed; Mit használ szép szemed, Ha csak bámulsz vele? | És nádszál termeted? | Csak lengeség jele. (Vörösmarty Mihály) || a. (választékos) Vminek lenge volta; hajlékonyság, könnyedség, könnyűség, finomság. A szellő lengesége; fürtjeinek, termetének, járásának, lépteinek lengesége; a falevelek, a fűszálak, a nád lengesége; a fátyol, a kelme, az öltözet, a ruha lengesége.
2. (átvitt értelemben, régies, irodalmi nyelvben) Állhatatlanság, csapodárság, könnyelműség, ill. erre valló magatartás, gondolkozásmód, megnyilatkozás. □ Hívságos lengeség És fényre vágyás birták lelkemet. (Vörösmarty Mihály)
3. (ritka) Lenge (3) kelme, ruhaféle, ruhadarab. Valami lengeséget vett föl. □ Turbánjáról letekerte a huszonegy rőf patyolatot Ezt összecsavarjuk kötélnek Nem úgy! Te nehéz vagy: alattad elszakadhat ez a lengeség. (Jókai Mór)