LENÉZÉS főnév -t, (-ek), -e [ë, e]
Általában a lenéz igével kifejezett cselekvés, magatartás; az a tény, hogy vki lenéz vhonnan, vhova, ill. az a cselekvés v. magatartás, hogy vki lenéz vmit v. vkit.
- 1. Magasabban levő helyről alacsonyabbra való nézés, lefelé nézés. A hegyről, a toronyból való lenézés; a völgybe való lenézés.
- 2. Vminek lenézése: (lopva történő) lemásolása, lelesése. A dolgozat, a minta lenézése.
- 3. Kül. az a magatartás, amellyel vki kifejezi, hogy lenéz (4) vkit, vmit. Fájt neki a lenézés. □ No csak röviden beszélj, kádi, kiáltá kevély lenézéssel a bey. (Jókai Mór) || a. Vkinek, vminek a lenézése: vkire, vmire vonatk. lekicsinylő vélemény. A szegény ember, a testi munka hajdani lenézése. || b. (átvitt értelemben, ritka, irodalmi nyelvben) Lenézett állapot. □ Így élt megvetésben, lenézésben, ami roppant fájt Johanna grófnőnek
(Mikszáth Kálmán)
- 4. (átvitt értelemben, ritka, kissé bizalmas) Vmely szempontból lent, lejjebb levő v. ilyennek tekintett helyre való elmenés, ott tett rövid látogatás. A falusi rokonokhoz való lenézés.
- lenézési.