LABIRINTUS főnév -t, -ok, -a (
régies írva: labyrinthus is)
- 1. (választékos) Utaknak olyan kusza hálózata, szövevénye, amelyben nehéz eligazodni, amelyből nehéz kijutni; útvesztő. Az utcák labirintusa. Eltévedt a folyosók labirintusában. □ Ezerszer megcsípnék a negyvenöt emeletes palota labirintusában
(Hunyady Sándor)
- 2. (átvitt értelemben, választékos) Bonyolult, nehezen áttekinthető ügyek szövevénye, halmaza. A periratoknak ebben a labirintusában képtelenség eligazodni. □ Egyik ámulatból a másikba esett, ahogy
a ravasz elszámolások, a könyvelési manipulációk labirintusába belenézett. (Móricz Zsigmond)
- 3. (írva rendsz.: labyrinthus) (bonctan) A fülnek a tornácból, a három ívjáratból, a fülcsigából és a zsilipekből álló, a sziklacsontban elhelyezkedő belső része; belső fül. Csontos, hártyás labirintus.
- labirintusos.