LENDÍTÉS főnév -t, -ek, -e [ë, e]
- 1. A lendít (1) igével kifejezett cselekvés, mozdulat; az a cselekvés, hogy vmit lendítenek. A láb lendítése. || a. (ritka) Az a tény, hogy vki lendít (vmit). Az ő lendítése könnyedebb.
- 2. (átvitt értelemben) Vminek a segítése, előmozdítása. A munkán, az ügyön való lendítés.
- Szóösszetétel(ek): karlendítés.
- lendítési.