LELKISÉG [e v. ë] főnév -et, -e [ë, e] (csak egyes számban) (
választékos)
A léleknek (3), a lelkiéletnek az egyénre jellemző sajátsága, jellege; lelkivilág, lelkület.
Kiismerhetetlen, különös, rejtélyes lelkiség. Lelkiségéből folyik, hogy
Különös lelkiségre vall, hogy
□ Az ember a társadalom tagjává válik s uralkodni tanul
egész lelkiségén. (Móricz Zsigmond) || a. Vmely közösségre jellemző belső magatartás, gondolkozás- és érzésmód.
A középkor lelkisége; a polgárság lelkisége.