LEVELES [1] [e-e-e] melléknév -en, -ebb [e, e]
- 1. Olyan <növény v. része>, amelyen levél [1] van, amely levelet fejleszt. Leveles ág, gally, kukoricaszár, répafej. □ Itt a május nem oly kedves, mint másutt; mert leveles fákot csaknem egész télen látunk zöldséget szűntelen. (Mikes Kelemen) Vágjanak le egy élő eperfát
, s állítsák be a színpadra azon gallyasan, levelesen, ahogy az Isten megteremtette. (Gárdonyi Géza)
- 2. Leveles dohány: levelenként összerakott, megszárított, de még meg nem vágott d. □ Leveles dohányát a béres leveszi A gerendáról,
Megvágja nagyjábul. (Petőfi Sándor)
- 3. (népies) Zöld levéllel, lombos ágakkal borított, fedett <hely, építmény>. Leveles kunyhó, sátor; leveles szín ←. □ Zöld leveles színben terítve sok asztal, Meg vala, mind sávos gyönyörű damaszttal. (Arany János) A csapszék leveles színjében egy banda cigány pengeti hangszereit. (Jókai Mór)
- 4. (főleg állítmányként) (ritka) Lehullott levelekkel fedett, takart <föld, talaj>. Ősszel leveles a fák alja.
- 5. Levél formájú díszítőelemekből alkotott. Leveles díszítés, minta; virágos, leveles girland; (régies) leveles tallér: a XVIII. sz-ban elterjedt t., amelynek egyik lapját levelekből álló koszorú díszítette. □ A polgármester
fájdalomdíj fejében egy leveles tallért adott. (Jókai Mór)