LETÖRT melléknév -en, -ebb [e, e]
- 1. Olyan, amit vki, vmi letört (13). Letört ág, kukorica; letört virág. || a. (átvitt értelemben, költői) Ártatlanságától megfosztott <fiatal nő, leány>. □ Elhervadt a letört leány. (Jókai Mór)
- 2. Olyan, ami törés következtében levált, ill. leszakadt. Letört bimbó; a viharban letört ág. □ Kétszázharminc ember bukott egyszerre a letört híddal a víz alá. (Jókai Mór)
- 3. (átvitt értelemben, 1945 előtt) Letört bér: a munkáltató(k)tól általánosan csökkentett bér.
- 4. (átvitt értelemben) Munka- v. életkedvét, lendületét vesztett, elcsüggedt, fáradt <személy>; megtört. A letört özvegy nem tudott megvigasztalódni. Néhány letört ember kullogott mögötte. || a. Korábbi jobb sorból szűkös, nehéz helyzetbe jutott <személy>. □ Itt van az a sok elzüllött úr, letört gavallér, bajba jutott nemesember. Azok inkább rászorulnak Alvinczi segítségére. (Krúdy Gyula) Nagyanyám hideg volt, nem akarta elfogadni, hogy ő letört senki. (Móricz Zsigmond)
- letörtség.