LEFETYEL [e-e-ë] ige -t, -jen [ë], (
népies) lefetyöl (
hangfestő)
- 1. tárgyatlan <Kutya, macska, esetleg más állat> úgy eszik (rendsz. híg ételt), hogy nyelvét gyorsan bele-belemártogatva, azzal kapkodja. A kutya mohón lefetyelt. □ Száll a farkas, száll lefele, Nagy örömmel lefetyele. (Móricz Zsigmond) || a. tárgyas Ilyen módon eszik vmit. A macska mohón lefetyelte a tejet.
- 2. tárgyas (bizalmas, rosszalló) <Személy folyékony ételt> gyorsan, hangosan, habzsolva, illetlenül eszik. Ne lefetyeld azt a levest, hanem egyél rendesen! □ A kávé két óriási ibrikben csakhamar megérkezett. Nekem elég volt belőle egy kanálnyi is, Andorás azonban jóízűen lefetyelte. (Gárdonyi Géza) || a. (tárgy nélkül) (bizalmas, rosszalló) Undorítóan lefetyel.
- 3. tárgyatlan (bizalmas, rosszalló) Gyorsan, hosszasan fecseg, locsog. Ne lefetyelj folyton! □ Ostobaság! Menjen a dolgára
, és ne lefetyeljen nekünk. (Mikszáth Kálmán) || a. tárgyas (ritka, bizalmas, rosszalló) Ilyen módon mond vmit. Azt lefetyelte, hogy
- Igekötős igék: belefetyel; belelefetyel; kilefetyel; összelefetyel; végiglefetyel.
- lefetyelés; lefetyelő.