LÖTTYEN [e] tárgyatlan -t, -jen [ë] (csak egyes szám 3. személyben; -t ragos mértékhatározóval is)
- 1. (hangutánzó) <Kisebb mennyiségű folyadék, híg anyag, félig telt v. majdnem üres edényben> hirtelen megmozdulva az edény oldalának csapódik, és jellegzetes, magas, gyengébb loccsanó hangot ad. Az ütődéstől nagyot löttyent a tej a kannában. || a. <Folyadék, híg anyag kisebb mennyisége vmely edényből> hirtelen kiömlik, kicsapódik vhova. A tej a kannából a padlóra löttyent. □ A pohár még mindig kezében remegett, az ital fele a földre löttyent. (Kuncz Aladár)
- 2. (átvitt értelemben, ritka, bizalmas) <Lágy, petyhüdt testrész> mozgás v. járás közben hirtelen elmozdul vmerre. Fara, melle minden lépésre löttyent egyet.
- Igekötős igék: kilöttyen; meglöttyen; összelöttyen; rálöttyen.
- löttyenés; löttyenő; löttyent melléknév.