LELÁT tárgyatlan ige
<Magasabban fekvő helyről> alacsonyabban levő helyre lát v. tud látni.
Lelát vhova (vhonnan), vmeddig, vmire. A toronyból lelát a szomszéd falu határáig. A kút fenekére nem lehet lelátni. □ Itten a lapályon Egy ér nyúlik végig,
Szép fövény az alja, Egészen lelátni sárga fenekére. (Petőfi Sándor) A sáncon állt egy őr, ki a városra onnan lelátott, s az alant a várudvaron állókat koronkint tudósítá a vész haladásáról. (Jókai Mór)