LAMENTÁLÁS  főnév -t, -ok, -a (
bizalmas, gyak. 
tréfás v. 
gúnyos)
- 1. A lamentál igével kifejezett cselekvés, megnyilatkozás; az a tény, hogy vki lamentál; siránkozás, panaszkodás. Az asszonyok lamentálása. □ Édesapámat 
 az elégítette ki, hogy a felesége sem kezdett bele soha lamentálásba, az elvesztett múlt sajnálásába. (Móricz Zsigmond)
- 2. Siránkozó, panaszkodó, sopánkodó szavak; panasz. Unom már az ilyen lamentálásokat!
- lamentálási.