LENGESÉG [e-e v. ë-e] főnév -et, -e [ë, e] (csak egyes számban)
- 1. (irodalmi nyelvben) A lenge (13) melléknévvel kifejezett tulajdonság; hajlékonyság, könnyedség. Bájos, csodálatos, elbűvölő lengeség. □ Pipiske,
nem vagy rút, De, gyöngyöm, nincs eszed;
Mit használ szép szemed, Ha csak bámulsz vele? | És nádszál termeted? | Csak lengeség jele. (Vörösmarty Mihály) || a. (választékos) Vminek lenge volta; hajlékonyság, könnyedség, könnyűség, finomság. A szellő lengesége; fürtjeinek, termetének, járásának, lépteinek lengesége; a falevelek, a fűszálak, a nád lengesége; a fátyol, a kelme, az öltözet, a ruha lengesége.
- 2. (átvitt értelemben, régies, irodalmi nyelvben) Állhatatlanság, csapodárság, könnyelműség, ill. erre valló magatartás, gondolkozásmód, megnyilatkozás. □ Hívságos lengeség És fényre vágyás birták lelkemet. (Vörösmarty Mihály)
- 3. (ritka) Lenge (3) kelme, ruhaféle, ruhadarab. Valami lengeséget vett föl. □ Turbánjáról letekerte a huszonegy rőf patyolatot
Ezt összecsavarjuk kötélnek
Nem úgy!
Te nehéz vagy: alattad elszakadhat ez a lengeség. (Jókai Mór)