LEGELÉSZ [e-e] ige (-tem) -ett [e, ë]; ..ésszen [ë] legelészik (többnyire csak 3. személyben)
- 1. tárgyatlan Lassan, hosszasan, békésen, nyugalmasan, nem mohón legel. Kecskék legelésznek az útszélen. □ Faluvégen nyája mig szerte legelész, Ő addig subáján a fűben heverész. (Petőfi Sándor) Ég a napmelegtől a kopár szík sarja, Tikkadt szöcskenyájak legelésznek rajta. (Arany János) || a. tárgyas (ritka) Legelve eszik vmit. A birkák csendesen legelészik a füvet. □ Ott a zerge a kősziklán S legelészi a mohot
(Petőfi Sándor)
- Igekötős igék: lelegelész.
- legelészés; legelészget; legelésző.