LELKESÜLT [e-e v. e-ë v. ë-ë] melléknév -en, -ebb [e, e] (választékos)
Olyan <személy>, aki föllelkesült vmitől, akiben lelkesedés támadt vmiért; lelkesedéstől áthatott, telt; lelkes(edő), rajongó. Lelkesülten kiáltott fel. A beszéd nyomán a lelkesült tömeg kivonult az utcára. □ Nézzük tehát szólt a lelkesült Kislaky
Tud-e kend olvasni? (Eötvös József) Bátor, lelkesült, vakmerő volt. (Jókai Mór) || a. (választékos) Ilyen személyre, ill. lelkiállapotra, lelkesültségre valló, jellemző, ilyen személytől származó; lelkes. Lelkesült szavak, szónoklat. □ Lelkesűlt idegről száll feléd az ének. (Petőfi Sándor)