LEKVÁR [ë] főnév -t, -ok, -ja (
bizalmas)
Gyümölcsből rendsz. cukor hozzáadásával főzött, sűrű, édes, kenhető, főleg ízesítőként fogyasztott élelmiszer, ennivaló; gyümölcsíz.
Lekvárnak való barack; lekvárt főz; lekvárt ken a kenyérre. □ Teát reggeliznek, hozzá vajat, tojást és lekvárt esznek. (Nagy Lajos) Anyám szavát | hallottam, hogy lekvár vagy méz legyen |
a karéj kenyeremen
(Szabó Lőrinc)
- Szóösszetétel(ek): 1. lekvárfőzés; lekvárfőző; 2. baracklekvár; csipkelekvár; szilvalekvár; szőlőlekvár.