Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

LEKIÁLT ige
  • 1. tárgyatlan Vhonnan lekiált vhova, vkinek, vkire: fent levő helyről lent levő irányba kiált; lent levő vkinek, vkire kiált. Lekiált a karzatról, a toronyból. Az emeletről lekiáltott az udvarra. Az erkélyről lekiáltott a gyereknek. □ Lekiáltott a futó asszonyra a megyeház ablakából. (Jókai Mór) A leány kihajolt [az erkélyről], és hangosan, merészen lekiáltott: – Winder, jöjjön fel, valamit mutatok! (Kaffka Margit)
  • 2. tárgyas Felülről lefelé kiáltva mond, közöl vmit. Lekiáltotta, hogy tűz van. □ A harangozó könnyen lekiálthatná az ablakából az udvarra, hogy mikor, milyen alkalomból harangozik. (Krúdy Gyula)
  • 3. tárgyas (játék) Lekiált vkit: <számháborúban> az ellenfél vmelyik játékosának számát meglesve hangosan kikiáltja, s ezzel őt a játékból kizárja. Téged már lekiáltottak, állj ki.
  • lekiáltás; lekiáltó; lekiáltott.