LEKÖTELEZŐ melléknév -en [e] v. -n v. -leg [e] (választékos)
Olyan <személy>, aki lekötelez (1) vkit; előzékeny, szívélyes. □ Nyájas lett és lekötelező, barátságos. (Jókai Mór) Mindenki iránt figyelmes, kedves, lekötelező. (Krúdy Gyula) || a. Ilyen személyre jellemző; a hála, köszönet érzését keltő <viselkedés, tett, megnyilatkozás>. Lekötelező figyelem, modor. Igazán lekötelező, hogy eleget tett a kérésnek. Lekötelezően figyelmes volt hozzám. □ Egy szép, igen lekötelező hangon tartott levélkével még aznap délután magához kérette
Eduárd urat. (Tolnai Lajos) Kérem Ilonka, ez olyan lekötelező ajánlat
(Gárdonyi Géza)