LEJÖVET [ë-e] határozószó (csak múltra v. jövőre vonatk)
Miközben a beszélő v. a szóban forgó személy v. (ritka) tárgy vhonnan lejön; azalatt, amíg az ismert, szóban forgó helyre lejön (ahol a beszélő van). A lépcsőn lejövet megbotlottam. A hegyről lejövet elragadták a lovak a kocsit. Lakásodról lejövet csöngess be az első emeleten!