Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. Általában olyan <személy, dolog>, aki, ami lejár. Vidékre lejáró ember; a láda lejáró fedele; gyorsan lejáró óra; lejáró mandátum, szabadság, váltó.
2. Olyan <út, híd v. kisebb közlekedésre haszn. építmény>, amelyen keresztül le lehet v. le szoktak járni vhova. Lejáró akna, palló, út.
II. főnév
1. Lejárat [2] (1). Itt nincs lejáró. □ Közepén a szoba kereken lemélyed, Lejáró van oda lépcsős márvány padon [= padlón]. (Arany János) Lent folyt a Túr, lucskos volt a lejáró, ahol a lovakat lehajtották. (Móricz Zsigmond)
2. (átvitt értelemben is) Vmi lejáróban van: vmi már-már lejár; vmi közel van ahhoz, hogy lejárjon (II. 4, 6, 9). Az óra már lejáróban van. Mandátuma lejáróban van.