LEHANGOLTSÁG [tárgyas v. cs] főnév -ot, -a
Annak a kedélyállapota, aki lehangolt. Lehangoltság lesz rajta úrrá. Lehangoltsága mindenkire ráragadt. Nem lehetett felrázni lehangoltságából. □ A bárányszelíd ember eddig is gyakran vált rabiátussá, kötekedővé, de most még valami végtelen lehangoltság s megbánás járult ehhez. (Mikszáth Kálmán)