LEHALLATSZIK tárgyatlan ige
<Hang> fentről lent levő helyre, helyig jutva ott is hallható, hallatszik.
Lehallatszik a veszekedés az udvarra. A zene az emeletről lehallatszik az utcára. □ [A sas] körme közt volt egy
gyapjas bárányka, s bégetése lehallatszott a levegőből. (Móricz Zsigmond)
- lehallatszó; lehallatszott.