LEGÖRBÜL tárgyatlan ige
<Egyenes tárgy, testrész> egyik v. mindkét végén meggörbülve, elgörbülve lehajlik.
A szög legörbül; legörbül a szája: (
átvitt értelemben is) látszik rajta, hogy mindjárt sírni fog; kezd sírásra állni a szája. □ Vicuskának egy pillanatra legörbült a szája. (Gárdonyi Géza)
- legörbülés; legörbülő; legörbült.