LEHANGOLÓDIK tárgyatlan ige -tam, -ott, -jék (-jon)
- 1. (csak 3. személyben) (zene) <Hangszer v. hangszernek a húrja használat, rázódás, a hőmérséklet változása stb. következtében> szabályosan felhangolt állapotát elveszítve, megszólaltatásakor a kelleténél mélyebb hangot ad. A cimbalom, a dob, a hegedű, a zongora lehangolódott.
- 2. (átvitt értelemben) Hangulata elromlik, kedvetlen, csüggedt, rosszkedvű lesz. A sok csapás miatt kedélyében mélyen lehangolódott. □ Mikor arra a szegény leányra gondolok,
úgy lehangolódik a kedélyem, szinte sírhatnám. (Jókai Mór) Mátyás lehangolódik egy kicsit
Ha neki száz hold földje volna, akkor ő nem csúfítaná el kecskével a birtokát. (Móra Ferenc)
- lehangolódás; lehangolódó; lehangolódott.