LEGYEZ [e-e] ige -tem, -ett, -zen [e, ë, ë]
- 1. tárgyas <Legyezővel v. más alkalmas tárggyal> a levegőt mozgatva hűsít vkit, vmit. A nagy hőségben zsebkendőjével legyezte magát. Legyezi a beteget. □ Hajolj keblemre, én meg majd legyezlek. (Madách Imre) A gondnokné
a legyező után kapott, és fölsikoltott: Legyezzétek, legyezzétek, mert megfullad! (Gelléri Andor Endre) || a. tárgyas (átvitt értelemben) □ Legyez szárnyával
az álom. (Arany János) Hiába nógat, Legyez, cirógat Selyemszárnyú tavaszi fény. (Tóth Árpád)
- 2. tárgyas (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) <Szél> gyengéden fúj, simogat, érint, hűsít vkit, vmit. □ Álomhozó esti szellő! Legyezd gyengén angyalomat. (Csokonai Vitéz Mihály)
- 3. tárgyatlan <Parazsat, tüzet> a levegőnek ilyen módon történő mozgatásával, odahajtásával felszítani igyekszik. □ Rárakott a kályhára, fújta, legyezte a kötényével; de a tűz csak pislákolt. (Kosztolányi Dezső)
- 4. tárgyas <Ember, állat> olyan mozdulatokat végez, hogy ezzel vkiről, vmiről elhajtja, ill. vkitől, vmitől távoltartja a legyeket, rovarokat. Egy lombos ággal legyezte az alvó gyereket. A ló nyugtalanul legyezte magát. || a. (tárgy nélkül) A ló a farkával legyez.
- 5. tárgyas (átvitt értelemben, választékos) Vkinek a hiúságát, a büszkeségét legyezi: úgy cselekszik, olyat mond vki, ill. úgy hat vmi, hogy vki hiúságának, büszkeségének jól esik, azt táplálja; hízeleg, kedveskedik vkinek. Félsiker, de legyezi a hiúságát. □ A magyarok büszkesége is legyezve leend. (Jósika Miklós)
- Igekötős igék: ellegyez; körüllegyez.
- legyezés; legyezett; legyeztet.