LEHASAL tárgyatlan ige
<Ember, állat> hasára lefekszik, ill. (akarata ellenére) hasra esik.
A kutya lehasalt a küszöbre. Lehasalt, úgy figyelte a bogarat. Megbotlott, s lehasalt a pocsolyába. □ Lehasalnak, s leterített köpönyegen zsíros kártyával játszanak. (Jókai Mór) Négykázláb csúszik az árokpartig, ott lehasal a sárba. (Móra Ferenc) || a. (
bizalmas) Hasra veti magát.
Ijedten lehasalt. Ha lövést hallott, lehasalt.
- lehasalás; lehasaló; lehasalt; lehasaltat.