Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

LEHÁMLIK tárgyatlan ige
  • 1. <Bőr külső rétege, hámja> apró darabokban, foszlányokban, pikkelyekben leválik, lefoszlik. Lehámlik a bőre. || a. Lehámlik vmi: vmely testrészről a rajta levő bőr így leválik, lefoszlik. Lehámlik az arca, a háta. || b. <Vminek hártya- v. kéregszerű külső rétege, máza, burkolata> apró darabokban, foszlányokban lehull, lejön, leválik, lepattog. Lehámlott a fa kérge, a fal. □ Roskadó félben van a ház, Hámlik le a vakolat. (Petőfi Sándor)
  • 2. (átvitt értelemben, ritka) <Vmely rendsz. jó, előnyös tulajdonság> fokozatosan, apránként megszűnik vkiben; lekopik róla. Az udvariasság már egészen lehámlott róla. □ Némelyiket több, másikat kevesebb ideig kell piszkálni, míg a "jóérzelműség" lehámlik róla. (Mikszáth Kálmán)
  • lehámlás; lehámlaszt; lehámló; lehámlott.