LÉLEKJELENLÉT főnév
Az a lelki tulajdonság, képesség, ill. lelkiállapot, hogy vki meglepő, váratlan, rendkívüli esetekben, bajban megőrzi nyugodtságát, hidegvérét, nem jut zavarba, feltalálja magát.
Megőrzi, megtartja, visszakapja, visszanyeri a lélekjelenlétét. Csodálatos lélekjelenléte a veszedelemben tűnt ki. □ A rémület legelső órájában
mindenki elveszté lélekjelenlétét. (Jókai Mór) Nem hagyta el bámulatos lélekjelenléte egy másodpercig sem. (Mikszáth Kálmán)