LÉGGYÖKÉR [g-gy] főnév (növénytan)
Egyes növények föld feletti részeiből (szárból, ágból) eredő, a levegőben csüngő v. a talajba hatoló gyökér, amely táplálék fölvételére, ill. a növény támasztékául alkalmas. → Kapaszkodó léggyökér; tápláló, támasztó, valódi léggyökér.