LÉGÜRES [g-ü]
Olyan <dolog>, amelynek belső, zárt, üreges részéből a levegőt (csaknem teljesen) eltávolították, v. amelyben nincs levegő (ill. légnemű anyag). Légüres edény; légüres tér: (átvitt értelemben is, választékos) a valóságtól, az élettől való elszigeteltség, összefüggéseiből való kiszakítottság. Állítása légüres térben lóg. Fejtegetése légüres térben mozog. □ Még talán az alkotás pillanatában is eszébe ötlött, hogy
a feje fölött égő villamos körte fémszála micsoda gyári munkán ment át, míg
légüres üvegbúrába került. (Kosztolányi Dezső) Imrus egyszerre úgy érezte, hogy légüres térben hadakozik. (Babits Mihály)