LEGELEJE [g-e] főnév (személyragos, felső fokban, csak egyes számban)
- 1. <Térben:> vminek mindjárt az elején levő része, széle. A könyv legeleje szakadozott. A palló legelején megállt, nem mert tovább menni. A ház az utca legelején áll.
- 2. <Időben: vmely idő, folyamat, cselekvés stb. kezdetén> a legelső szakasz. A XX. század legeleje mozgalmas kor volt. Az előadás legelején érkezett.
- 3. Vmely történésnek, eseménynek mindjárt a kezdetén levő, történő, elindító mozzanat, esemény, tartalom, cselekmény stb. A regény legeleje unalmas. Nem látta a mérkőzés legelejét. || a. Vminek a legelején haladó több személy, csoport. A támadó ék legeleje már a folyónál van. A menet legeleje most fordul be a térre.
- 4. (átvitt értelemben, népies) <Vmely közösségben> a legelső, legkiválóbb, legtekintélyesebb személyek együtt. A falu legelejéhez tartozik.