LEGÉNYKEDÉS [e-ë] főnév -t, -ek, -e [ë, e]
Általában a legénykedik igével kifejezett állapot, életmód, ill. cselekvés, viselkedés, megnyilvánulás; az a tény, hogy vki legénykedik.
- 1. (ritka) Legényélet. Unalmas már neki a hosszú legénykedés.
- 2. (átvitt értelemben, bizalmas) Virtuskodó, szilaj viselkedés, magatartás; hetvenkedés, hetykélkedés. Elég volt a legénykedésből! Nem bírom nézni, hallgatni a legénykedését. □ Könnyelmű legénykedéssel beszélt e merényről. (Jókai Mór) || a. (átvitt értelemben, ritka) Kicsapongó, duhaj életmód. A legénykedésnek ez az ára, ez lett a vége.
- 3. (ritka, bizalmas) Nők körüli legyeskedés, forgolódás; tréfás v. hetyke udvarlás, kakaskodás.
- 4. (régies) Iparossegédi állapot, ill. ennek ideje. Tíz évi legénykedés után lett csak mester.
- legénykedési.