LEGÉNYES [e-ë] melléknév -en, -ebb [e, e]
- 1. Legényre (1) jellemző, rá valló, nyalkaságot, hetykeséget kifejező <magatartás>. Legényesen félrecsapja a süvegét; legényesen viselkedik. □ És én legényesen, dalolva Csaptam mögöttem be a kaput. (Ady Endre) || a. (ritka) Ilyen magatartást tanúsító <személy>. Legényes öreg.
- 2. (népies) Legényhez illő <viselet, ruha>. Legényes csizma, bajusz. □ Fájó szellőkre lengedez már Legényes, víg, pántlikás kalapom. (Tóth Árpád) || a. (bizalmas) Az évszakhoz, az időjáráshoz képest feltűnően könnyű, nem eléggé meleg <ruházkodás>. Legényesen öltözködik; legényes viselet ez ilyen hidegben.
- 3. (népies, rosszalló) Legények után járó, legényeket kedvelő, velük szerelmeskedő <nő>. Legényes menyecske.
- legényesség.